Amikor egy férfit veszteség ér

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Amikor egy férfit veszteség ér

Zokog, némán tűr, őrjöng, túlkompenzál (agyonissza, agyondolgozza, kizsigereli magát). Sokféle módot talál a férfi vesztesége(i) valamiféle kifejezésére. A környezet mindeközben inkább három lépés távolságot tart tőle, nehogy megzavarja ezt az amúgy is viharos létállapotot.

 

De hova vezet mindez? Hogyan lesz a tagadásból düh, a dühből fájdalom, a fájdalomból apátia, és végül az apátiából elfogadás? Azaz hogyan zajlik egy férfi gyász (elengedési) folyamata?

Míg a nő, jellegéből adódóan befogadó, alakadó, majd elengedő – ahogyan a gyermekáldás folyamata is mutatja (férfi befogadása, pocak növekedése, szülés), addig a férfi – szintén jellegéből adódóan – nagyjából egy utat ismer: előre.

Nyílegyenesen vágtat végig az életen, eredmények után kutatva. A férfit alapvetően eredményei alapján ítéljük meg, és kevésbé jelleme, jó cselekedetei alapján. Így ha veszteség éri, nemcsak a belső, hanem a külső kényszer és elvárás hatására is, rosszabbul éli azt meg.

 

Így a férfinek tanulnia kell az elengedést. Megengedni magának a veszteségeket. Hogy az is rendben van.

 

Mert a dolgok természetes rendje a veszteség. Minden veszteséggel tapasztalatot szerzünk: mit adott, amíg volt, mit tettünk helyesen és min kellett volna változtatni, mit tanultunk általa, és mi az, amit a következőkben már másképpen tennénk. Ezt úgy hívom, a veszteség megtanít az Ég felé tekinteni.

 

Ahogyan a sötétség a fény fontosságára hívja fel a figyelmet, úgy a halál/a veszteségek az élet igazán fontos dolgaira. Hogy még életedben rendezd a kapcsolatot a családoddal. Hogy mondd ki, ami benned van. Hogy vedd elő a bátorságod szeretni, őszintének lenni, kitartani, felismerni, ha valami nem úgy sikerült, magadnak és a másiknak új esélyt adni. Sosem késő meglátni a fényt, és az élet igazán fontos dolgait.

 

Mert ha zokogsz, némán tűrsz, őrjöngsz, túlkompenzálsz, nem történik meg a valódi változás. Nem mész végig a gyászfolyamaton, és a felismerés sem születik meg (mit adott, mit tanított). Merj hát végigmenni a folyamaton, ez természetes.

S egy utolsó tanács: cseréld ki a szótáradban a veszteséghez kötődő kudarc szót tapasztalatra. 180 fokot fordul majd a világ. S a mocsárból a piramis tetejére érsz. Abba a magaslatba, ahol mindent átlátsz és minden értelmet nyer számodra.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Amikor egy férfit veszteség ér

Női légvárak, rózsaszín illúzió

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Női légvárak, rózsaszín illúzió

A nőknek magas elvárásai vannak a férfiakkal kapcsolatban. Legyenek jóképűek, jól szituáltak, sikeresek, címzetesek, sportosak, kedvesek, jó szeretők, jó családapák, jó férjek, intelligensek, érzékenyek, hűségesek és a többi. Ugyanakkor izgalmas kalandorok, spontán ötlettől vezérelt mágikus lények. S akár mindezt meg is kaphatják – de aligha egy férfi személyében.

 

Azok, akik elsőrendű családapák, ritkán tudnak a vad hódító szerelmes szerepében tetszelegni. Az intelligens és érzékeny fajta nehezen tud az a kalandor lenni, aki bármikor „elrabolja a királylányt”.

 

Miért jó a nőknek mégis ilyen illúziókat kergetniük? Mert tökéletes meseországban szeretne élni mind. Azonban ők maguk sem tudják, mit jelent valóban férfinek és nőnek lenni. S mindaddig, amíg a másik felé támasztunk magas elvárásokat, nem kell szembesülni saját hiányosságainkkal.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Női légvárak, rózsaszín illúzió

Miért féltitek tőlem a férjeiteket, asszonyok?

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Miért féltitek tőlem a férjeiteket, asszonyok?

Miért féltitek tőlem a férjeiteket, asszonyok?


Tán olyat kapnak, mit Ti nekik sosem adtatok.


Bármily hihetetlen, nem kell hozzá báj és kellem.


Csak egyetlen dolog, amire a férfi szív vágyik,
hogy tisztelettel tekintsen őrá a másik.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Miért féltitek tőlem a férjeiteket, asszonyok?

Apaotthon

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Apaotthon

Ha van olyan, hogy Anyaotthon, miért nincs Apaotthon is? Hány nő bántalmazza a családját, a gyermekeit?

 

Körülnézek és döbbenten állok az események előtt. Egyre több családban menekül(ne) el a férfi a gyerekekkel. Nem bírja tovább nézni a bántalmazást. Ő maga viszont nem akar bántalmazóvá válni… Az anya rángatja, veri, zsarolja gyermekét. Mély sebeket ejt a testén és a lelkén is. Az Apa lép a védő, óvó pozícióba, és bár a társadalomban alapvetően nem ez a jellemző, és mivel a törvény inkább az anyák pártján áll, jogosan kérdezi: ki hinne neki.

 

A férfinek sokszor annyi bizonyítékot kell felmutatnia. Sokszor annyi veszítenivalója van. Sokszor annyi teher.

 

Amikor anyák számára a gyermek eszközzé válik. Az, kit szíve alatt hordott, saját testéből és véréből szült.

 

Egy férfi ellen villámgyorsan lehet távoltartási végzést kapni. S egy nővel szemben? Úgy tűnik, nyomós indokkal is évek. Ha egyáltalán.

 

S mit él meg mindeközben a gyermek? Hogy az, akitől a feltétel nélküli szeretetet kellene tanulja, őrültként rántja őket egy mély kút fenekére.

 

Milyen társadalom születik ebből, ahol már nem csak a férfi, a nő is az erőszak szimbólumává válik.

 

Nincsenek szavak. Értetlenség van.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Apaotthon

Nem élünk már a középkorban…

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Nem élünk már a középkorban…

Azt hallottam minap, hogy milyen puhány a mai férfi, mert elérzékenyül, könny gyűlik a szemében, nem bírja a fájdalmat. Bezzeg a középkor lovagjai mennyire jól tűrték a megpróbáltatásokat. Kemények voltak, kint aludtak a csillagos ég alatt, megvívták a harcukat a hideggel és az ellenséggel.

 

Valóban, talán bizonyos értelemben keményebbek voltak, mint a 21. századi férfiak, de valóban ez a keménység az, amire szükség van? Miért ne lehetne egy kemény férfi ugyanakkor érzékeny is? Miért ne vívhatná meg ugyanazokat a harcokat a mindennapokban (munkahelyén, bárhol a társadalomban) vagy önmagában, mint amit elődeink a harcmezőn hús és vér ellenség formájában megtettek? Miért lenne kevésbé értékes ez a fajta küzdelem?

 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a lelki fájdalmat gyakran nehezebb elviselni, mint a fizikait. Ha valakit érzéketlenségre nevelünk, az agy olyan rafinált, hogy nem csak a fájdalmat, hanem az örömet is elnyomja. Nem tud szelektálni az érzelmek közt, hogy egy érzelmet elnyomom, egy másikat pedig nem. Vagy enged, vagy korlátoz. A fájdalmat és az örömet is.

 

Mindenkit meg lehet tanítani tűrni. De milyen áron? Tehát ha kemény középkori lovagokká szeretnénk nevelni fiainkat, vajon hogyan bánnak asszonyaikkal majd? Hol marad a gyengédség? Hogyan fejlődik tovább az érzelmi intelligenciájuk, ami a 21. század egyik alappillére? S persze most néhány olvasó felhorkanhat, hogy micsoda puhányok lesznek majd ezekből? Nem puhányok lesznek, hanem érző, mégis egyensúlyban lévő Férfiak.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Nem élünk már a középkorban…

Miért annyira fontos AZ a férfiaknak?

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Miért annyira fontos AZ a férfiaknak?

Amikor az intimitásról beszélgetek a férfiakkal, meglepve tapasztalom, hogy mennyire tabu téma ez köztük. Hiába gondolná az ember lánya, hogy a férfiak mennyit beszélnek róla, mennyire foglalkoztatja őket. Amikor beszélni kell róla, már nem olyan egyszerű a helyzet.

 

Amikor arról mesélek nekik, vagy épp párkapcsolati csoportjaimban nőknek és férfiaknak, hogy mire is való az intimitás és szexualitás valójában, megértés születik a téma homályos területeit illetően.

 

Az intimitás, az együttlét alapvetően arra “való”, hogy ezen kapcsolódás által megéljük az egység élményt. Persze vannak, akik a szexualitást pótcselekvésként használják, mint például a feszültség levezetésére (olyan, mint amikor tüsszentesz egy jót, de semmi több), önerősítésre (szép vagyok, jó vagyok, elég vagyok), vagy a birtoklás megélésére (enyém, enyém, enyém), vagy éppen a biztonság és szeretet keresésére és meglelésére (magzati vagy csecsemő kori, anyával való kapcsolódás emlékeinek visszahívása). Ezek mind csak az együttlét alatt szereznek örömet. S amikor a szexualitás pótcselekvéssé válik, annak forrása (kitől szerzed meg) nem lesz mérvadó. Ilyenkor száll az illető ágról ágra, virágról virágra, vagy nyomul rá folyton “erőből” állandó partnerére.

 

Azonban, amikor a szexualitásban az egység élményt éled meg, az Veled marad még sokáig. Egyszer azt olvastam valahol, hogy az igazi intim együttlét olyan, mint “amikor a Lét ujjongó öröme mosolyog Rád”. Csodás megfogalmazás.

 

A másik fontos tudnivaló, hogy a tiszta Férfi archetípus (nem az, akiben túlteng a női minőség, lágyság) lelki alkatánál fogva alapvetően csak az intimitásban, szexualitásban tudja megélni az egységélményt. A nő emellett a művészetekben és a kreativitásban is megélheti ugyanezt az élményt. Nyilván nem fizikailag, de lelkileg mindenképp.

 

Tehát amikor a valódi intimitásra úgy tekintünk, hogy az az egységélmény, a világszerelem, a mindenben való feloldódás maga, és tudjuk, hogy a Férfi számára a szexualitás ehhez az út, akkor megérthetjük, hogy miért olyan fontos neki AZ. Azaz a szexualitáson keresztüli kapcsolódás. S megértjük, miért kevésbé lényeges ez a Nőnek. 

 

Nőként értenünk kell, hogy attól, hogy mi megélhetjük a teljességet számtalan módon, a Férfi számára ez az út (ismétlem, kivéve, ha művészlélek…). S Férfiként érteni kell, hogy az intim kapcsolódás valójában mire való. Így lesz minden kapcsolódás a “Lét ujjongó öröme”. 

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Miért annyira fontos AZ a férfiaknak?

Folyton síró férfiak

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Folyton síró férfiak

Mindenféle férfivel találkoztam már. Érzéketlen, mindent tűrő; lavírozó, dönteni nem merő; cuki, humor mögé rejtőző; sikeres, kapálni is Hugó Boss-ba járó; nagyzoló, hencegő; csendes, rettegő; bizalmatlan, állandóan visszakérdező; hangosan gesztikuláló, lenyomni akaró; félelemkeltő, bántalmazó; és azok, akiket én folyton síró férfiaknak hívok. Biztosan vannak más típusok is, de én velük találkozom általában. Itt nem beszélünk a Tudatos Férfiakról, hanem csak azokról, akik védelmi rendszerüket működtetik valódi önmaguk megmutatása helyett.

 

Nos vannak az általam folyton sírónak nevezett férfiak. Olyanok, akik állandó megerősítésre, bíztatásra, pátyolgatásra… s itt nem tudom hogyan befejezni a mondatot. Vágynak? Számítanak? Várnak? Alapozzák az életünket?

 

Lehet, hogy nem látod, hogy sírnak. Könnyeik nem az arcukon, hanem a lelkükön csorognak végig. Nem akkor, amikor elérzékenyülnek. Nem akkor, amikor valami megérinti őket. Hanem folyton. Állandóan. Mindig. A fájdalom lételemükké vált. Kicsi koruk óta.

 

Többségük nem is tudja, hogy sír. Hogy folyton sír. Hogy a fájdalom már szerves részévé vált. Aztán egy részük valamiféle önismeret vagy felismerés kapcsán ráébred. S akkor még jobban elmerül ebben az állapotban. Mert elkezdi látni, hogy ő sír. S mások nem. Vagy nem annyira. Ekkor egy ideig nehezebb talpra állniuk – amikor megtudják, hogy mélyebb gödörben ülnek, mint sokan mások. De ha kitartóak, akkor nagyobb sikereket érnek el, mint irigyelt társaik. De ahhoz kemény belső munkára van szükség. S ehhez gyakran nem fűlik a foguk. Pedig nem az számít, hol vagyunk, hol tartunk, hanem, hogy mit kezdünk vele.

 

Számukra a legnagyobb veszély, hogy kényelmesebb egy anyapótlékot keresni, aki végigringatja őket ebben a rideg világban. Legyen az egy társ, egy barát, egy terapeuta, a kocsmáros lány, a fodrász, vagy bárki, akire elveszített vagy talán sosem létezett anyjukként tekinthetnek. S ez örökké így marad(hat).

 

S hogy mi a megoldás? Gyermekkori traumát oldani bármilyen módszerrel. Legyen az pszichológia, kineziológia vagy bármi más, amelyben bíznak, amelyben hitük van. S a látszólagos megoldások helyett valóban végigjárni ezt a göröngyös utat. S a NEM-, DE- helyett IGEN-EMBERRÉ válni. Szívből drukkolok nekik. Hiszen a Férfi érték. Ne hagyjuk veszni!

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Folyton síró férfiak

Hol vannak ma a Pál utcai fiúk?

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Hol vannak ma a Pál utcai fiúk?

Egyszer valamikor kötelező olvasmány volt. Értettük, amennyire akkor érthettük. Azonban a mű mélyebb üzenetét talán a „negyven pluszosok” sokkal jobban értik. Vagy érzik? 

 

Miért olyan sikeres és miért olyan aktuális ma (is) a Pál utcai fiúk? Ahogy a szabadtéri székek egyikéről elnéztem a regény ma esti színházi előadását, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. De az lehet, hogy mindez a sok kérdés egyetlenegybe is belesűríthető. 

 

Ott van Boka, a grund kapitánya. Vele az emberei, Kolnay, Csele, Csónakos, Barabás és még sokan mások. Egyetlen kincsük a kor sanyarú körülményei közt a grund. Egy talpalatnyi föld, ami az övék, és amin a saját maguk által kreált világot élhetik saját szabályaik szerint. 

 

S ott van Áts Feri, a füvészkert ura. Egy kemény(kedő), erő(szako)s, fiú, aki a Pásztor fiúkkal és a vörösingesekkel a háta mögött áll állandó hadban a „mi” fiainkkal, a Pál utcaiakkal.

 

S ott van valahol a történet közepén Nemecsek. A félénk, bátortalan fiú, aki tetteivel vívja ki, hogy nemecsek-ből NEMECSEK-ké váljon. Akár élete árán is a grundért és a társaiért.

 

Rengeteg szép üzenete van a darabnak. Hol könnyed, hol szívbemarkoló pillanatokkal. Engem mégis egy dolog foglalkoztat, ahogy a hömpölygő tömeggel együtt lassan és csendben elhagyom a nézőteret. Hogyan tudtak a “háborúzás” ellenére mégis becsületesek és (m)értéktartóak maradni? Gerébnek nemet mondani, az árulóknak hátat fordítani? A harcban is tisztességesnek lenni? Az ellenfél győzelmét elismerni? Egymás embersége előtt fejet hajtani? S a kis Nemecsek példája előtt méltón tisztelegni?

 

Hol vagytok Bokák, akik véditek a grund becsületét? Hol vagytok Áts Ferik, akik még ha kóstolgatjátok is a másik javait és erejét, tudjátok, hogy hol a határ, hol a becsület, és mi az adott szó? Hol vagytok Nemecsekek, félősökből bátrakká váló bajtársak? S vajon hol vagytok Geréb Dezsők – Ti, akiket a hagyományos értékrend szerint kirekesztene a világ?

 

Mi történt a világgal Molnár Ferenc óta? Vagy talán mindig is ilyen volt, csak az író üzenni akart nekünk? S vajon meghalljuk-e az üzenetét? Ma, holnap, holnapután?

 

Ők, a Pál utcai fiúk és valahol a füvészkertiek is, mind Kerekasztal Lovagok voltak – csak egy másik korban. Egy másik világban. A könyv lapjain örökké azok lesznek.

 

Az a 21 férfi színész pedig, aki ma a színpadon szívből átélhette mindezt, szintén az. Még ha csak erre a 3 órára is… Hála és köszönet érte!!! (Veszprém, 2018.08.18.)

 

(Megjegyzés: írásom nem célzás. Nem politikai vagy hitbeli kérdéseket, hanem a világ morális értékrendjére vonatkozó gondolatokat oszt meg. Kérem ezért az olvasókat, kíméljenek meg a gyűlöletkeltő, lázító és szitkozódó hozzászólásoktól, és viselkedjenek Pál utcai fiúk módjára – akik bár néha hibáznak, néha elbuknak, de mindig visszatekintenek önmagukba, és belső tartásukhoz igazodva szólnak a becsület nyelvén. Köszönöm.)

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Hol vannak ma a Pál utcai fiúk?

A halál Életed nagy lehetősége

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

A halál Életed nagy lehetősége

Épp a kórházból jövök. 42 éves jó barátom fekszik bent. Teljes bizonytalanságban, hány nap még az annyi.

 

Ahogy kilépek az ajtaján, sietősre veszem a lépteim. Fel sem nézek, le a lépcsőn, ki az ajtón, a parkolóban már szaladok. Alig várom, hogy a kocsiba érve utat engedjek a fájdalomnak.

 

Egyszer azt mondta nekem, nem csak az életével, hanem a halálával is tanítani „szeretne”. Talán nem is gondolta, hogy ilyen hamar farkasszemet kell nézzen a kaszással.

 

Ahogy hallgattam az ágya szélén ülve, néztem ezt a mindig huncut tekintetű, melegszívű, szorgos, családszerető, példaértékű Férfit. Az én egyik Kerekasztal Lovagomat. Sosem volt káros szenvedélye, hacsak a hivatása és a másoknak való önzetlen segítés nem az. Alig ismerek valakit a környéken, aki ne élvezné így vagy úgy a keze munkáját. Családi napok, ünnepi rendezvények, futóversenyek, bulik, adománygyűjtések… S mindemellett rengeteg ügyfele, kollégája, barátja. Szerencsések, akik ismerik és kapcsolódhatnak hozzá. Kapocs ő az emberek közt.

 

S valóban, most a kaszás az ajtóban várja, árgus szemmel figyeli, mikor ölelheti magához. Mert a kaszás nem bánt – a neve ellenére. Lehetőséget ad, hogy felfedezzük eddig rejtve maradt részünket. S annyit tesz, hogy figyel, vajon e folyamat által tanulunk és tanítunk-e. Mert a halál mindannyiunk életének nagy lehetősége.

 

Kétféleképpen:

Az egyik, amikor Te fekszel a fehér lepedővel bevont ágyon. Az a Te lehetőséged, hogy átgondold az életed. Mire jutott idő, s mire nem? Szerettél-e eleget vagy sem? Cselekvő voltál vagy tudtad is élvezni az életed? Milyen dolgokon bosszankodtál? S minek (nem) tudtál örülni? Milyen nyomot hagytál a világban, az emberekben, s ők milyen nyomot hagytak Benned? S akkor ránézel, ebben a kiszolgáltatott helyzetben, hogy mi a Te lehetőséged? Talán éppen ez. Tapasztalni, hogy a sok szeretet, amit adtál, most a sors által kikényszerítve, de visszaáramlik Hozzád. Szinte sorban állás van a látogatói közt. A szeretet és támogatás tapintható a fertőtlenítőszerrel átitatott kórházi levegőben. Ezek az emberek eddig is ott voltak neki és mellette. Csak nemigen engedte be őket oda, mélyen a szívébe. Mindig is oszlop volt, tölgyfa, áthidaló és gerenda. Ami most megrogyott kicsit. A kapocs kicsorbult.

 

S persze vannak olyanok, akiket épp csak azok látogatnak, akiknek feltétlen muszáj. Ők a magány csendjében tapasztalják, hová is lettek az életük (igazán fontos) dolgai és szereplői.

 

A másik, amikor egy szeretted küzdelmét nézed tehetetlenül. Állsz, ülsz, beszélsz és hallgatsz. Talán szeretsz és ölelsz, amíg lehet. A másik fájdalmában és elmúlásában megláthatod önmagad.

 

Ez a Te lehetőséged. Sorra záporoznak Benned a kérdések. Miért érdemes élni? Mik a valódi értékek az életedben? Mit gyűjtögettél feleslegesen, ami aztán úgyis az enyészeté lesz? Mit tettél vagy nem tettél meg? Kinek a haragját cipeled? Kivel kellene békülnöd? Kinek kellene csak egy sajnálom-ot mondanod? Milyen bolondságot nem próbáltál még ki? S min aggodalmaskodsz folyton, aminek egyébként semmi értelme – onnan, az ágy mellől, a szerettedet figyelve?

 

Amikor a kaszás a közeledbe kerül így vagy úgy, az nem jelent mást, minthogy eljött a Te lehetőséged. Újraértelmezni és Élni az Életet.

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

A halál Életed nagy lehetősége

Az egyhegyű Férfi, aki néha lelép a barlangjába

  • +36 70 347 44 47
  • denesevi@denesevi.hu

Az egyhegyű Férfi, aki néha lelép a barlangjába

Azt mondják, a Férfi egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Viszont arra nagyon. S azt is mondják, hogy a Férfi olyan, mint a gumikötél. Néha eltávolodik, bebújik a barlangjába, ahol magányra és egyedüllétre vágyik, és egyszer csak előkerül. S ugyanott folytatja, ahol abbahagyta.

 

Mindeközben a Nő polipszerű, láthatatlan csápjaival szerzi be az információt és rezgéseket a térből. Információcsokrába köt még egy kis összeesküvés elméletet is talán. Ő a barlangba szívesen elvonuló Férfivel ellentétben a közösségben éli meg önmagát. Érzelmi rendszere, mint egy rosszul sikerült EKG. Hol fent, hol lent, hol kisebb, hol nagyobb kilengésekkel… Kicsit követhetetlen is ezáltal.

 

Jól is van így, hiszen ez ösztönszerű, több ezer éves érzelmi útja Nőnek és Férfinek.

 

De mi történik, amikor a Férfi a barlangjába vonul anélkül, hogy szólna – Édesem, most barlangászok egy kicsit… (vagy ha szól, de a Nő nem érti ezt). A Nő megrémül, pánikba esik, hogy az ő Hőse, Szerelme, Mindene nem szereti már őt (azaz kivonta magát a forgalomból = közösségből).

 

Kétségbeesésében türelmetlenül feszegetni kezdi a barlang deszkákkal elbarikádozott bejáratát. Minden fondorlatos eszközt kipróbál, hogy bejusson. Nem ismeri fel, hogy a Férfinek térre és egyedüllétre van szüksége. A művelet fárasztó és mivel szinte lehetetlen küldetés, elkeserítő is. A Nő kétségbeesésében elindul az EKG alsó szegmensébe és padlót fog – érzelmileg. Kicsit (nagyon) meghal. Addig járja haláltusáját, amíg a Férfi magától elő nem kerül a barlangból és hirtelen minden úgy folytatódik (számára legalábbis), mintha mi sem történt volna.

 

A Nő csak kapkodja a levegőt, hogy akkor most mi is van. De hát már nem szeretsz. A Férfi csak pislog, nem is érti, mi az Istennő baja, hiszen ahogyan eddig is, most is szereti… Kevésbé szerencsés esetben a Férfi értetlenségét kifejezve tolja Asszonyát még mélyebbre. Azonban ha a Férfi megérti Kedvese hullámtermészetét, ilyenkor csak megöleli, és azt mondja: Szeretlek. Fontos vagy. Itt vagyok.

 

A Nő, megértve és elfogadva Párja barlangra való igényét, lassan felenged fagyott állapotából, mert neki nem megy ez a hirtelen minden rendben van dolog. Elkezd felfelé mászni az EKG következő hegycsúcsa felé, és lassan ismét ölébe fogadja Urát.

 

S ez így megy időről időre. A valódi nehézség akkor van, amikor túl sokáig van a Férfi a barlangjában, a Nő a hullámvölgyben. Ott törnek meg kapcsolatok. Értő kommunikáció és helyzetfelismerés hiányában. Pedig mindkettő csak az volt, aki évezredek óta. Nő és Férfi.

 

(John Gray nyomán, a saját élettapasztalatom integrálásával…)

Iratkozz fel a hírlevelemre

Hogy ne maradj le semmiről

További cikkek a bolgomról

Csak akkor tedd asszonyoddá…

… ha egészen biztos vagy benne, hogy majd évek múltán is szeretni fogod a ráncait, a plusz kilóit, a rigolyáit, a műfogsorát, a kilátástalanságát, az életközépi válságát, türelmetlenségét, az ősz hajszálait, a változását. Bármit, amit talán most még elképzelni sem tudsz.

Olvass tovább »

Az egyhegyű Férfi, aki néha lelép a barlangjába

error: Content is protected !!